2014. január 4., szombat

5.fejezet~Megőrültem!

Félig még mindig kábultan sétáltam vissza  a többiekhez.
Szemeimmel próbáltam ismerősök után kutatni de legnagyobb megdöbbenésemre egyet sem találtam.
Anyunak igaza volt,tényleg otthon kellett volna maradnom.
Nagyjából minden embernek nekivágódtam amire elértem a kivezető ajtót.
Abban az egyben teljesen biztos voltam,hogy nem jövök többet bulizni...soha!
-Lily!-hallottam,hogy a nevemet kiáltják hátulról.
Idegesen megfordultam és bevártam az éppen felém száguldó Deamon-t.
-Miért van az,hogy mindig akkor kaplak el amikor haza akarsz surranni?!-mosolyodott el ártatlanul.
-Tényleg semmi kedvem most ehhez..
-Hallottam jó társaságod is akadt.-mosolyodott el perverzen.
-Nincs kedvem róla beszélni...
-Pont lesz időnk megvitatni mindent ameddig haza viszlek.
-Deamon-sóhajtottam-,eszméletlen aranyos tőled,hogy haza akarsz vinni de múltkor már megtetted ezt és amúgy sem vezethetnél részegen.
-Nem is vagyok részeg!Annyira...
-Menj nyugodtan vissza,én majd fogok egy taxit.
-Biztos?
-Halálosan.-mosolyodtam el majd ki sétáltam a szórakozó hely bejárata elé.
Meg kéne tanulnom,hogy a szavaknak súlya van...!

Nagyjából tíz perce egyfolytában várok arra a degenerált taxira a vak sötétben teljesen egyedül.
Hirtelen elkapta tarkómat egy bizsergés szerű érzés.
Mintha az egész testem kővé dermedt volna.
Az egyik bokor hirtelen megrezzent és egy árnyékot véltem felfedezni a sötétben.
Szerettem volna sikítani amint megláttam a vérvörös szem párt,éles karmokat és a hosszú pikkelyes gyík fark szerűséget,de a testem nem engedelmeskedett.
Lassan lépkedett felém...szájából valamilyen genny szivárgott fogain keresztül és akkor végre beugrott minden.
A szeme,a mozgása,az éles fogai...ez az a szörny amit az erdőben és az ablakomban is egyaránt láttam!
A felismerés bódítóan csapott belém.Sikítani akartam,segítséget kérni de egyszerűen nem ment és értelmét sem láttam,hiszen teljesen egyedül voltam.
Egyre közelebb és közelebb lopakodott.
Álmodom csakis álmodhatom ezt az egészet...nem történhet ilyen,a valóság tiltja a szörnyeket.Bár a nyolcadikos biológia tanárom után felmerül némi kétség...

A 'lény' karmait belemélyesztette vállamba majd két lábra állva fülemhez hajolt.Összeszorított szemekkel próbáltam elfedni könnyeimet.Még nem akarok meghalni...
-Ne bíssz szenkiben!Ő rossz,nagyon rossz...meg akar ölnii!-hallatszott a sziszegés a fejemben.
Pár másodpercig állhattunk csak úgy.Éreztem,hogy karmait teljesen vállnak nyomja és vacsorája egy részét még nem teljesen emésztette meg.Feltételezem nem vegetáriánus,vagyis a bomlásnak indult hús cafatok fogai között nem erről árulkodnak.
Felakartam sikítani a fájdalomtól de ekkor megszólalt egy hang vélhetőleg a fejembe.
-Maga rendelte a taxit,kisasszony?
Szemeim automatikusan kipattantak,a zsibbadás hirtelen abba maradt.Hitetlenkedve bámultam a kihalt utcát.Egy lélek sem tartózkodott ott rajtam és a sárga autón kívül.
-Azt hiszem...-válaszoltam remegő hangon és amilyen gyorsan csak tudtam,beszálltam a biztonságot nyújtó járműbe.

Ébresztő órám hangos csengetése két dologra ébresztett rá.Az első,hogy reggel van és élek.A második,hogy teljesen megbolondultam...
Az egész ház kongott az ürességtől.Gondolom anya ma is korán ment dolgozni,mint mindig.
Úgy döntöttem ma nem megyek be az iskolába helyette szétnézek egy kicsit a környéken.
A telefonom szimplán felszívódott és valaki nagyon szórakoztatónak találta,hogy poharakat pakol táskámba a tegnapi buli.A tegnapi ruhámat szinte teljesen meggyaláztam.
Félredobtam az anyagot és lesietve a lépcsőn felkaptam a kabátomat.
Az ajtón kilépve láttam
az utcákat szinte teljesen beborított, több száz árnyalatban ékeskedő őszi levelet.
Elsétáltam a legközelebbi parkhoz és helyet foglaltam az egyik padon.Szerencsére volt annyi eszem és beraktam magamnak egy könyvet.
Mégsem olyan szörnyű az élet.

-Milyen szép nap is ez a mai...-szólalt meg egy rekedtes mégis gyönyörű hang mellettem.
-Igen.-néztem szinte leesett állal a mellettem helyet foglaló fiúra.
Helyes volt-e?Az nem kifejezés!
-Ian vagyok.-nyújtotta felém jobb kezét.
-Lily.-ráztam kezet.
-Mit keres egy ilyen lány egyedül ilyenkor a parkban?-mosolyodott el.
-Éppen olvasni készültem.-pillantottam a kezemben tartott könyvre.
Pompás...strébernek tart.
-Ha megkérdezhetem hány éves is vagy?
-18.Miért?-fordultam felé érdeklődő tekintettel.
Gyönyörű zöld szemei vannak...szinte már természetfelettiek.
-Akkor bizonyára a suliból lógsz.-állapította meg szórakozottan.
-Szerintem fel sem tűnik senkinek,elvégre új vagyok.
-Mint új diák?
-Igen.
-Melyik suliba jársz?
Ha kiderülne,hogy pedofil és az elrablásomat tervezgeti,szerintem még a riasztószámunkat is megadnám neki a tökéletes mosolya miatt.
-A West High Scool-ba.-nem foglalkozhattak sokat a név választással.
Mintha az iskola nevére enyhén megugrott volna.
-Valami gond van?-kérdeztem aggódva.
-Tudod...nem pont a legbiztonságosabb iskolát választották a szüleid.-nevetett fel erőltetetten.
-Szerintem még unalmas is.Leszámítva a bunkó foci csapatot és annak egoista kapitányát és a női nem felét aki rajong az olyan fiúkért.-mondtam enyhe éllel a hangomban.
-Bieber-re gondolsz?
-Ismered?-fordultam őszinte meglepettséggel felé.
-Volt hozzá már szerencsém...
-Nem tudtam,hogy kedveled.Sajnálom...
Ian kikerekedett szemekkel figyelt pár másodpercig,majd egyszerűen kiröhögött,amitől enyhe pir szökött arcomra.
-Nincsen szó mennyire gyűlölöm,de vélhetőleg ez az érzés kölcsönös velem szemben is.-kacsintott kacéran.-Azt tudom ajánlani,hogyha teheted a legmesszebről kerüld el!
-Ez furcsa...mindenki ezt mondja.
-Feltételezem nem a semmiért.-mosolyodott el majd felállt.-Szívesen eltöltenék veled több időt egy figyelem felkeltőbb helyen,mint egy pad.Ezért tessék...-nyújtott át egy sárga cetlit.-Hívj fel ha lenne kedved valamihez.
-Persze.Jelenleg fogalmam sincsen hol van a telefonom.
Ian felnevetett majd intett és elsietett.
Pár perc elteltével eszméltem csak fel,hogy a pad másik felében egy apró fekete strassz kövekkel kirakott doboz vesztegel,pont ott ahol pár perce ő ült.
Biztosan kicsúszhatott Ian zsebéből.Remélem nem haragudna ha belekukkantanék..ugye?
Amint felnyitottam a fedelét megpillantottam életem talán egyik legmegosztóbb karkötőjét.
Ezüstös árnyalata és aranyozott fonákján kívül csak a közepén éktelenkedő fekete csillogó kő volt gyönyörűbb.
Ledöbbentem.
A kőbe bele volt vésve valami latinul és mellé pedig bámulatosan kidolgozva egy név.Az én nevem...

-Látom nagyon beteg vagy.-vigyorgott rám Alice az ajtófélfának támaszkodva.
-Fájt a fejem és nem éreztem túlságosan jól magam.-viszonoztam már majdnem hátborzongatónak mondható mosolyát és félreálltam,hogy betudjon jönni.-De kicsit sem bánom.
-Ó vagy úgy.Fogadni mernék,hogy fiú van a dologban!
-Lottóznod kéne.-bólogattam elismerően.
-Mesélj!
Nagyjából elmeséltem mindent Alice-nek.Természetesen kihagytam azt a részt,hogy újabban képzelődök és rémeket látok,de anélkül is szép történetet hoztam össze.
-Azt mondtad,hogy Ian?-kerekedtek el szemei.
-Igen.
-Magas alkat,barna haj varázslatos kék szemek?
-Igen,de honnan tudtad?-szökött az egekig jobb szemöldököm.
-Az az Ian akiért annyira odavagy édesem nem más,mint Ian Looklear,Deamon mostoha tesója.-vigyorodott el szórakozottan.
-Most csak szórakozol!Ugye?Mond,hogy csak viccelsz!-hitetlenkedtem.-A modorukat leszámítva nem is hasonlítanak.
-Ezért mostoha testvérek és nem édes testvérek.-nevetett fel szárazon Alice.
-De te honnan ismered őt?
-Régebben amikor a szüleimnek dolguk akadt,szívesen passzoltak le a szomszédságnak.-fintorodott el keserűen.
-Sajnálom...-halkultam el.
-Nincsen szükségem rá!Abban a házban mindenkivel kegyes volt a sors...ha érted mire gondolok.-kúszott egy perverz mosoly arcára.
-Sajnos el tudom képzelni.
-Majdnem elfelejtettem!-pattant föl hirtelen a garnitúráról.-Remélem rendelkezel meleg hálózsákkal és szúnyogriasztóval!
-Igen,de..
-Nagyszerű!A biológia tanár azt üzeni,hogy ma este elmegy az egész évfolyam valami csillag rendszert nézni valamilyen öbölhöz...és most,hogy látom semmi bajod,reménykedem benne,hogy kedvelsz legalább annyira mint én téged és nem hagysz magamra azzal a sok idiótával!-könyörgött már térden állva.
-Tegnap előtt elmentem veled egy buliba..majd megismételtem és egész életemben bánni fogok...
-Miért?-nézett rám érdeklődő tekintettel.
Hirtelen bevillantak a kép sorok amint Justin Bieber a falnak nyom és megpróbálja kiszívni a nyakamat.A hideg futkos a hátamon még most is az érintésétől.
-Az nem olyan érdekes...
-Nem erőltetem,hogy elmond beérem annyival ha igent mondasz!
-Csak akkor ha holnap,vagyis szombaton megmutatod a könyvtárat.
Na ennyit Alice lelkesedéséről...
-Oké.-rántott vállat.
-Oké?Semmi hiszti vagy valami?
-Beston-ban kizárólag egy könyvtár van a suliban lévőt leszámítva és az is a plázában méghozzá a kedvenc ruhás boltom közvetlen közelében.-jelent meg arcán egy győzelemittas mosoly.
Gondolhattam volna...
-Mikorra menjek a suli elé?-sóhajtottam lemondóan.
-Fél kilenckor indulunk,de a hivatalos találkozó nyolckor van!Ne feledd a helyünkön várlak!
-Az meg hol van?
-Az ajtó előtt és ne késs,mert nincs kedvem várni.
-Úgyis ott fogunk állni fél órát!-kiáltottam utána,de már pár méterrel házunkon kívül járhatott.
Nagyszerű...honnan a fészkes fenéből szerezzek hálózsákot?!

Az iskola előtt az emberek úgy toborzottak,mint a hangyák.A zsákokat egy mini teherautó csomag terébe kellet elhelyezni.Legnagyobb szerencsémre anya az utolsó pillanatban tudott szerezni hálózsákot az egyik koleganőjétől.Legalább nem Hello Kittys,mint amire számítottam.
-A késés,az késé!-rontott nekem  Alice.
-De,hiszen nem is késtem!Pontosan nyolc óra van!
-20:07!Kerek hét teljes percet késtél.Csak megjegyzem...ezt az időt levonom a könyv túránkból.-gördült szájának bal sarka felfelé.
Aranyos...
-Csak nem?! Collins kisasszony megtisztel minket jelenlétével?-bukkantak fel a barna fürtök is.
-Kell a friss levegő.-sandítottam fáradtam Deamon-re.
Láttam amint még mond valamit,de képtelen voltam kivenni mit,ugyanis a fülemet szinte szétszakította a hangos motor bőgetés hangja.
Három darab éj fekete sportautó fékezett le a járda szegély mentén.
-Megérkeztek a 'menők'!-nézett szánakozó tekintettel Alice a 'felvonulásra' majd kelletlenül elnevette magát.
-Ezt nem értem...te is benne vagy a csapatban,akkor miért nem vagy velük...vagy tévedek?-néztem érdeklődve Deamonre.
-Soha nem fogok a 'csapathoz' tartozni.-köpte szavait,szinte undorodva,ami nem tagadom nem kicsit meglepett.

Az első és az utolsó kocsi ajtajai kivágódtak és köz szemlére kerültek a fekete dzsekik és a csuklókon parajzó fekete karkötők.
Az egyik fiú az első kocsiból a középsőhöz sietett és szélesre tárta annak ajtaját.
Egy lány szállt ki rajta.Kecses mozdulatokkal haladt egészen a lépcsőkig.Lealacsonyító tekintetével és égnek szegezett állával,gyorsan pásztázta végig a tömeget.Sötét barna haja  gondosan beszárítva omlott vállára.Tizenhét centiméteres magassarkújától még az én kezemen is felállt a szőr.
-Ő,Jasmine..-változott át Alice arca egy szinte teljesen más árnyalatra.
Valamivel zöldebb lett.
Emlékszem a két tizenegyedikes lány beszélgetésére.Tényleg nem túloztak...
-Nem tűnik túlságosan,hogy is fogalmazzak...barátságosnak.
-Hát nem is az...
Hirtelen minden szempár visszaszegeződött a járműre,vagyis pontosabban annak másik ajtajára.
Az Ian-től kapott karkötő mintha égetni kezdte volna csuklómat,amitől hangosan felszisszentem.



-Jól vagy?-kérdezte érdeklődve Deamon.
-Semmi bajom.-mosolyogtam rá kedvesen.
Lányok hangos sóhajtozásai töltötték be az egész helységet,amint Justin Bieber dühítő lazasággal csapta be a luxus cikk ajtaját és unottan elindult barátnője után.
Arcán nem látszott döbbenet vagy meglepettség a reakciókat illetően.Sőt mintha egy halvány mosoly is megbújt volna szája sarkában.Élvezte,hogy minden ellenkező nemű kidagadt szemekkel őt figyeli.
-Van valami ebben a gyerekben amitől frászt kapok...-suttogtam halkan Alice-nek,hogy csak is ő hallhassa.
-Ha te azt tudnád...-mosolyodott el szárazon.
Egy utolsó pillantást akartam vetni Justin-ra,de tekintetünk ismét egybefonódott.
Önelégültséget sugárzott,amit viszonoztam egy 'nőies' szemforgatással.
Hallottam,hogy Alice beszél hozzám de képtelen voltam felfogni mit is akar mondani.
Láttam,amint Justin elfordul a tömegtől és magabiztos léptekkel kis társaságunk felé veszi az irányt.
Nagy csend lett.Mindenki Őt figyelte.
Az egy méter távolságot megtartva megállt.
Éreztem a meglepett tekinteteket magamon,mint elölről úgy hátulról is.
Lassan jobb kezét farzsebébe csúsztatta,majd előhúzott egy szétlapított doboz szerűséget.
-Azt hiszem ezt nálam hagytad!-kacsintott kihívóan,majd a tárgyat a kezembe nyomva elsétált.
Az emberek döbbenten meredtek rám,én pedig döbbenten meredtem a kezemben szorongatott jéghideg telefonomra.

28 megjegyzés:

  1. A A A A A...Megőrültem...!! Nagyon jó! Iszonyat jól írsz! Szuper! *.* Már várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!Örülök,hogy tetszett :))

      Törlés
  2. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ..kibaszott jóóó!*-----*
    Annyira ügyesen írsz hogy el sem tudom mondani!*---*
    Nagyon de nagyon siess a következö résszel!!!!!! :DDDDD
    Ui.: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ*---*♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziiiiiiiiiiiiiiiiiiiii^^ Sietek :D

      Törlés
  3. Neeeeeeeeeeee! Imadom*.*
    Te verprofi vagy!!!! Nagyon-nagyon-nagyon gyorsan kovit!!!:DD♥

    VálaszTörlés
  4. Imádooooom :D Nagyon jól írsz :) siess kövivel ;)

    VálaszTörlés
  5. URISTEN EN MEGHALTAM! Ez valami elkepeszto lett! Annak a katkotonek tuti, hogu lesz meg szerepe! Es mikorva vegen Justin a kezebe adta a telefonjat, hat en meghaltam. Nagyon nagyon nagyon jo lett, csak mint mindig! Varom a kovekezot!*-*
    - Loren xx

    VálaszTörlés
  6. Imádoooooooooooooom!!!!! Nem vagy semmi. Ez az egyik kedvenc blogom. Gyorsan hozd a kövi részt!!!!! :) :) :)

    VálaszTörlés
  7. hát ez baroomira jó lett ,,mocskosul jól írsz !!!!!!!!!!! :)) *.* *.*
    siess a kövi résszel :)) és utólag is b.u.é.k :DD

    VálaszTörlés
  8. ohhhhhh... hat megint nem talalok szavakat... egyszeruen fantasztikusan irsz... csak igy tovabb a kovetkezo reszt mikor hozod?? :DD
    Puszi: Petra

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Még nem tudom:( De megigerem sietek''

      Törlés
  9. Olyan izgi.*--*. Esku kedvenc blogom lett mar. Imadom ♡
    Siesss a kovivel! :DD

    VálaszTörlés
  10. Hát első reakció : atyaég!!ez nagyon jó :D második :Ian , Deamon :D <3 én lehidaltam amikor láttam hogy Iannak hívják :)) először Deamon de akkor csak gondoltam : áhh ez nem lehet a vámpírnaplók Deamonja de amikor olvastam hogy Ian : ez nem lehet más csak Ian Somerhalder :D ugyan nem biztos de reménykedek hogy így van :D és a Justinos rész hab a tortán :)) amikor kezébe nyomta a telefont gyaah *_* ha látott volna valaki amikor azt a részt olvasom akkor azt hitték volna őrült vagyok hogy telefon előtt és egyszer csak felnevetek és utána telefonnak beszélek :juuujjj *visítós őrült hang* remélem a kövi rész is ilyen reakciót vált majd ki belőlem :D siess a kövivel <3 imádom

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziii megigérem sietni fogok vele :)))) amikor például darkos blogot olvasok én is tisztára iy érzek ugy hogy megtuudlak érteni xDDg

      Törlés
  11. Megörültem! Ez a cím rám is igaz! *.* Egyszerűen tele van rejtélyes izgalmakkal, amit nem minden blogban megtalálható. De már nem tudok mit írni, mert Ramóna mogyorósi leírta, amit én is gondoltam. :D Egyszerűen elképesztő, hogy ilyen izgalmakat tudsz bele tenni nagyon ügyes vagy! Várjuk a következőt! :* <3

    P.S: Esetleg blogcsere?:) itt a link--> http://hopelovebelievedangerjustinbieber.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  12. AKURVA! Bocsánat... EZ ÁLLATI LETT! *-* Hozd a kövi részt! *-* *-*

    VálaszTörlés
  13. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  14. Nagyon-nagyon jó a blogod!:333 Muszály fojtatnod,ne add fel!:333 Egyszer még író lesz belőled!;)) Létszi kövit gyorsan:DD

    VálaszTörlés