2013. december 24., kedd

4.fejezet~Vonzó,ez kétségtelen...

Amikor önmagad előtt is titkolsz egy érzést,elrejtve elméd leghátsó zugába,akkor tudhatod,hogy az érzés valójában erősebb nálad!

Ujjaimat tördelve süppedtem az iskola könyvtárban lévő talán egyetlen bab zsákba.Az őszi időjárásnak köszönhetően nem éreztem magamat valami felemelően.A könyvek mint mindig ha rossz kedvem volt vagy egyszerűen kedvetlen voltam,felvidítottak.
A könyveket érezni lehet a különleges történeteikben persze majdnem minden szó hazugság...de mégis szeretnénk hinni bennük.
Szeretnénk hinni abban,hogy ránk talál a mesebeli szerelem és szeretnénk azt hinni,hogy örökké fog tartani!
De semmi nem tart örökké...és ilyenfajta szerelem nem létezik!Sohasem létezett.


Nem mondhatom magamat túlságosan tapasztaltnak ilyen téren,hiszen életemben egyszer voltam úgy igazán elkötelezettebb,de akkor is csak tizenkét éves lehettem.Azt reméltem,hogy amit az éjjel vetített sorozatokban láttam azok a való életben is valóságosak!De pofára kellett esnem amikor semmi nem úgy történt ahogy azt elgondoltam.
A kívánság szökőkutakra vesztegetett aprópénzeimen,manapság vehetnék egy jobb minőségű telefont.


Szinte egy lélek sem tartózkodott rajtam és az igen furcsa kinézetű könyvtárosnőn kívül a helyiségben.
Jellemzés képen a hátborzongató szó lenne rá a legtökéletesebb.
Az egyik szeme kék a másik aranyozott zölden csillogott.
Biztos voltam benne,hogy kontaktlencsét visel hiszen az egyik régi szomszédunk lányának is volt egy efféle heppje,hogy mindig különböző színűre változtatta a szemeit.

Volt mikor az egyik fekete a másik pedig pirosas sárga volt...borzasztóan ijesztő volt.Emlékszem napokig nem is mertem még a házuk közelébe se merészkedni.

A nagymutató alig üthette meg az hat órát,de már az este odakint leszállt.
Mindig is gyűlöltem egyedül hazamenni,hiszen lemondtam a bulit ahová Alice hívott és más programom nem igazán akadt.Hazamegyek és olvasok...ez mindig bejön.

Kifújtam a bent tartott levegőt amint átléptem a könyvtár küszöbét és a nyirkos,szinte teljesen kihalt folyosóra léptem.
Némely szekrény tárva nyitva,a szemetesek nagy része összefirkálva és kiborítva állt az osztály termek előtt.
Némely szekrény ajtajára egy piros csillag jelképe volt felfestve.
A kikölcsönzött könyveket szép sorjában bepakoltam a szekrényembe.
Az egyik hirtelen kicsúszott a kezemből és hatalmasat puffant a mocskos padlón.
Lehajolni készültem érte amikor egy rekedtes hang félbeszakított.
-Nem ajánlom...
A sötét folyosó egyik végéből jöhetett.
Nem számít,hiszen annyira megijedtem,hogy a kezemben tartott  könyvek szívélyesen csúsztak ki ujjaim közül.
-Megijesztettelek?
A hangot hallottam,de az ég világon senkit sem láttam sehol!Biztosan csak képzelődöm...elvégre borzasztóan keveset aludtam.

Fittyet hányva az előbbiekre,lassan lehajoltam és felszedegettem a könyveimet egyesével.
Hátsó zsebemből,óvatosan előhalásztam a szekrény kulcsomat,majd a zárba helyezve kétszer elfordítottam.
Felkaptam a táskámat a földről és a kijárat felé indultam...lépteimet egyre szaporábban szedve rohantam.Mióta láttam azt a 'valamit' az erdőben nem igazán érzem magam biztonságban...
Alig pár méter választott el az ajtótól,de emberi kíváncsiságomnak hála egy pillanatra hátranéztem.
A folyosó üresen kongott a lépteim egyre lassulni kezdtek.Szánalmasnak éreztem magam..mit gondoltam mit látok...egy vámpírt vagy vérfarkast?!
Mintha még most is látnám magam előtt a tizennégy éves énemet amint a Twilight sorozatot tekeri vissza a DVD lejátszóban újra és újra.


Elköszöntem a portástól és kiléptem az iskola ajtaján.
A hűvös szellő egyből csípni kezdte az arcom,így sietősre vettem a figurát és elindultam gyalog hazafelé.
Nagyjából megjegyeztem az útvonalat.Jobb,bal,jobb,bal,bal,jobb és ennyi.
Előhalásztam zsebemből a fül hallgatómat és telefonomhoz csatlakoztattam.
Bekapcsoltam egy lejátszási listát és élveztem a hideg,de friss levegőt.
Összesen pár percig élvezkedhetem,mert fejemre esett egy eső csepp.
Először csak egy,de abból az egyből később több millió lett.
Kapucnimat magamra kapva kezdtem rohanni az utcán.
Csak rohantam és rohantam.
Nem tudom hogyan sikerült de végül hazaértem...
Az előszobába lerúgtam sáros cipőimet,felakasztottam teljesen elázott kabátomat majd az emelet felé kezdtem vonszolni magamat.
-Megjöttem!-kiáltottam a lépcsőn felfelé rohanva.
A szobám ajtaját kulcsra zártam majd egy elnyúzott sóhaj kíséretében elterültem az ágyamon.
Be kéne fejeznem a kipakolást...még hátra van egy pár doboz,addig úgysem érezném magam teljes mértékben otthon.
Bár apu halála óta megszűnt számomra az 'otthon' kifejezés értelme...mai napig elveszettnek érzem magam miatta.
Belegondolva sohasem lesz újra teljes a családom...nem kísérhet az oltár elé ha netalántán férjhez mennék vagy nem láthatom amikor az unokáival játszik a kertben...
Ezek apró dolgok de nagyon sokat jelentenek számomra...
Egy részem törött és törött is marad mindörökké...


Az esőcseppek egyre hangosabban kopogtattak az ablakomon.
Kibújtam melegséget nyújtó pulóveremből és hanyagul a földre hajítottam.
Az ablakomnál lassan elhúztam a sötétítőt majd nekiálltam a dobozok pakolásának.
Röpke két óra alatt végeztem is.
Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba.
Legalább 10 percig csak forgolódtam...nem bírtam kiverni azt a hangot a fejemből amit ma a suliban hallottam.Teljesen tisztán hangzott,mintha alig pár centiméterre állt volna tőlem...de mégse volt ott senki!Az égvilágon senki...

Majdnem megint pánik rohamot kaptam...régebben jellemző volt rám,hogy nagyon hamar és akár a legrosszabb pillanatban képes voltam rohamot kapni.Ez olyan ,mint a cukor betegség...nem akarod,de mégis rajtad van a bélyege.

Emlékszem amikor először éltem át.Kegyetlen volt...azt az érzést semmihez sem lehet hasonlítani.
Alig nyolc éves lehettem,egy játszótéren hintáztam egy másik korombeli lánnyal amikor az egyik mellékutcából hangos duda szó hallatszott.
A korombeli lányt Natalie-nek hívták.
Natalie karon ragadott és futni kezdtünk a kerítések felé.
Csak egy másodperc töredékére engedtem el a kezét,amikor ő már a forgalmas úttest közepén lődörgött...természetesen a baj sec-perc alatt megtörtént
Egy sárga kocsi hajtott felé.A sofőr valamiféle kutyának vagy rókának nézhette,mert még dudált is egyet,hátha elszalad mire odaér.
De Natalie nem tette.
És akkor éreztem először azt az érzést...
Minden hang elnémult csak a fejemben lüktető vérerek döngetését hallottam.Az agyam mintha teljesen elfelejtette volna,hogy hogyan kell egyenletesen levegőt venni.

Éreztem amint szaporán kapkodom a levegőt,mint egy hal aki horgász hálóba akadt.
A testem nem volt hajlandó befogadni az oxigént,így pár perc elteltével szinte már meg is fulladhattam volna.De szerencsére csak 'volna',hiszen az oldalammal ráfordultam egy éles kőre ami belém vágott és a fájdalom észhez térített.
Szerencsére Natalie-nek nem lett maradandó károsulása,csak eltört mindkét lába és megrepedt négy bordája,de túlélte!


Ezek a rohamok szinte hozzám nőttek.

Sokat jártam orvosokhoz,hogy megtanuljam őket kezelni és lám,sikerült is.De akad olyan is ami olyan váratlanul ér,hogy elájulok vagy a legrosszabb esetben meg is halhatok...Az utolsó rohamomra is pontosan emlékszem...
Amikor anyukámat felhívták,hogy apa nem éri meg a következő napfelkeltét,elkapott a pánik érzet.Nem roham,csak az érzete...
de amikor bementem meglátogatni a kórházba az orvosok már gyászos tekintettel fogadtak.
Nem akartam elhinni amit mondanak.
Bezárkóztam a legközelebb szertárba és egy napig ki sem jöttem onnan.Csak sírtam...aztán jött a roham,nem kaptam levegőt és egyszerűen muszáj volt segítséget kérnem.Akkor éreztem először,hogy nagyobb bajban vagyok,mint azt valaha gondoltam volna.Ha pár percig még bennmaradtam volna biztosan nem tudnám ezt ma elmesélni senkinek.


Nosztalgiázásomból az ablakom kicsapódása riasztott fel.
'Biztos a szél!'- morogtam magamban kedvetlenül.
Kikászálódtam az ágyból majd a tátongó ablakhoz siettem.
Abban a pillanatban,hogy bezártam őket,vér fagyasztó látványban volt részem.
Egy vörösen aranyló szempár fürkészett kívülről.Rohadt hússzag szaga csapat meg az orromat és a tüdőmet egy jellegzetes gáz szűkítette össze.Olyan szinten megijedtem,hogy a sikoly amely elhagyta számat apró triangulum csengésnek hallatszott.
Nem tudtam levenni a lényről a szememet.
Az agyam egyszerűen nem volt képes felfogni az elé táruló képeket.
A fogai szinte kilógtak szájából,mint valamiféle agyarak.Szemei alatt vágás nyomok éktelenkedtek.Szemeibe nézve minden egyes másodpercben közelebb éreztem magamat a pokol kapujához.

Az ajtófélfának esve kétségbeesetten próbáltam menekülni.
-Anya!-ordítottam.
A kilincset kezdtem rángatni teljesen elfelejtve,hogy bezártam.
'Hová raktam azt a rohadt kulcsot?!'-árasztottak el a kérdések.
-A szekrényemen van!-kiáltottam fel hisztérikusan.
Elkövettem a legnagyobb hibát... egy pillanatig nem figyeltem az ablakra.
-Anya,segíts!-kiabáltam a kulcsot a zárba helyezve.
'Ne kapj rohamot,csak most ne!'

Szinte feltéptem a szobám ajtaját és rohanni kezdtem a bejárati ajtó felé.
Az első kabát és cipő ami a kezembe akadt magamra kaptam és kirohantam a kertbe.
A hideg hatására enyhén megszédültem.
Az ablakom üres volt.Szinte érintetlen.
-Mi történt édesem?-rohant ki az ajtón anya,egy szál törölközőben.
Feltehetőleg a zuhany alól szökött ki.
-Az előbb...ott...biztosan láttam!-dadogtam önkívületi állapotban az ablakom felé mutogatva.
-Be kéne jönnöd szívem még megfázol!
-De hiszen láttam,megakart ölni!-sipákoltam.
-Ne viccelődj velem!Holnap orvosi konferenciára kell mennem és nem állíthatok be a város legfelkapottabb orvosai közé karikás szemekkel.
-Várj ezt,hogy érted?-hallgattam el egy pillanatra és néztem anyámra összezavarodott tekintettel.
-Aludnom kellene...
-Mióta érdekel téged mások véleménye?-fontam össze karomat mellkasom előtt.
-Sohasem érdekelt...és nem is fog,de te viszont ha engem nem is hagysz,akkor legalább magadat vonszold ágyba!Hidd el az égvilágon semmi nincsen idekint úgyhogy jó éjszakát.
És otthagyott...


Jellemző anyámra,hogy mindig a könnyebb utat választja.Elmenekül a problémák elől és sosem képes rendesen megbeszélni azokat!Bezzeg ha apa itt lenne...
A dühtől forrva vonaglottam fel a lépcsőn.
Becsapva az ajtót,telefonommal a kezemben süppedtem a kanapéra.Pár perc gondolkodás után egyből tudtam,mit is kell tennem.
-Hallo Alice?
-Szia Lily,valami baj van?
-Rosszkor hívlak?
-Dehogy is,rád mindig van időm!Éppen a hajammal vesződöm.
-Lenne egy igen nagy kérésem...
-Hallgatlak!


-Miért gondoltad meg magad?-pattantam be Alice mellé a taxiba.
-Fiatalok vagyunk,ötven évesen nem fognak meghívni gimis bulikba vagy nincs igazam?
-Nem fogod megbánni!- vigyorodott el barátnőm.
-Azt kétlem...
Fél óra elteltével már a tömegben  nyomorogtunk egymás hegyén hátán.
-Nocsak,nocsak azt hittem nem jössz.- ragadott vállon Deamon.
Biztosan túllehetett már jó pár körön.A bár pult felé vezetett.
-Én is...szóval mit is kell pontosan csinálnom?- néztem izgatottan Alicere.
-Várj,te még sosem buliztál ÚGY?!-kerekedtek el szemei.
-Arra célzol,hogy felelőtlenül holtrészegre iszom magam?Nem jellemző rám...-nevettem talán először úgy igazán magamtól.
-Akkor egészségedre!-nyomott a pultos srác egy vodkával töltött poharat a kezembe.
-Gyere táncoljunk!-ragadta meg a csuklómat Deamon és berángatott a táncoló tömegbe.
A pohár teljes tartalmát magamba öntve indultam meg...kár volt.
A vodka teljesen a fejembe szállt amit csak a tizenegyedik pohár után éreztem meg úgy igazán.
Az egyik pillanatban még valami hippik társaságában roptam a másikban egy vad idegen fiúnak igen erotikus táncot lejtek.
Ez nem én vagyok...


-Hé,Collins!-hallottam a nevemet valahonnan a zűrzavar közepéről.
A következő pillanatban Chrissel találtam szembe magam.
-Mit akarsz?-löktem el magamtól,mert kicsit közelebb jött,mint azt illik.
-Nincs kedved egy kis...tudod te mihez..-suttogta a fülembe,miközben egyik kósza haj tincsemet fülem mögé tűrte.
-Nincs...-próbáltam elhúzódni tőle,sikertelenül...
-Na siess annyira...-simult hozzám teljes mértékben annyira,hogy jól éreztem adottságait.
-Engedj el...-próbálkoztam tovább a szabadulással.
-Valami gond van?-hallatszott egy rekedtes hang hátam mögül.
-Mi van baromarcú,nem látod,hogy...-nézett Chris a mögöttem álló srácra,de hirtelen elakadt a lélegzete is.
A tekintetében a félelem halvány szikrája mutatkozott.Mintha beijedt volna.
Gondoltam valami nagy kidobó emberről lehet szó,zsinórral a fülében,mint az amerikai filmek többségében.
Szórakozottan fordultam meg de amint felismertem 'megmentőmet',nekem is elakadt a szavam.
-Mit mondtál?-kérdezett vissza egy önelégült mosollyal az arcán.
-Semmit...
-Ajánlom is,most pedig takarodj!-köpte félvállról neki.
Chris lassan bólintott,majd mielőtt még elment volna elém lépett és a fülemhez hajolt.
-Ne állj szóba vele!Keresd meg a barátaidat és húzzatok el innen,mielőtt még baj történne.-hadarta enyhe kétségbeeséssel a hangjában.
Az alkoholnak köszönhetően,nagyjából semmit nem értettem csak bambán meredtem magam elé az előttem álló fiút méregetve.
A helyiségben lévő,szinte összes lány Őt nézte...beleértve engem is.
A polgármester fiát...


A bőre tökéletesen csillogott a halvány fények kereszt tüzében.Szemei sötéten ragyogtak.Kezein a kidagadó erek szinte letaglózóan vonzóak voltak.
-El ne olvadj!-suttogta szórakozottan.
Bunkó...
Ennyit a felépített képről.
-Ne is álmodj róla...-nevettem fel szarkasztikusan.
-Ne hazudj saját magadnak...-pillantott le rám,mintha már azzal nagy szívességet tesz,hogy válaszra méltat.
-Visszataszító vagy!-hazudtam és már akkor megbántam amint kimondtam.
Justin,mérgesen megragadta a csuklómat,majd kivonszolt a tömegből egy eldugottabb box irányába.

A box egy szürkés szobát takart,rossz megvilágítással és egy fotellel...el sem merem képzelni mik történhettek rajta...

Amint kikerültünk a látástérből ingerülten nyomott neki a falnak.
Éreztem mentolos leheletét az arcomtól pár milliméterre.
Egyik kezével fejem mellett támaszkodott,másikkal derekamat húzta csípőjéhez.
Elmondhatom,hogy még életemben nem kerültem fiúval a csóknál intimebb helyzetbe,úgyhogy ebben a szituációban szinte lesokkoltam.
Éreztem,hogy egyre szaporábban veszem a levegőt.
-Nagyon visszataszító lehetek...-suttogta majdnem már ajkaimba.-Nagyon undorodhatsz tőlem...
-Álljon meg a menet!Nem én tepertelek le!-vontam fel jobb szemöldökömet idegesen.
Rendes körülmények között (vagyis ha nem ittam volna) már régen felpofoztam volna.
-Nem is tepertelek le...vigyorodott el kajánul.
-Akkor mi lenne ha elengednél?-néztem rá szinte megsemmisülten és idegesen.
-Még jól szórakozom rajtad,szóval maradsz.Mehetsz ha majd megunlak és elmesélheted a barátnőidnek,hogy szóba álltam veled.
-Nem akarom megszégyeníteni magam.-mosolyodtam el pimaszul,majd összefontam melleim alatt a karomat ezzel nagyobb betekintést engedve dekoltázsomba.


Justin hitetlenül felröhögött...azt hittem most végre utamra ereszt,de abban a pillanatban,hogy belenéztem a szemeibe,mintha a gondolatmenetem megfagyott volna.
Szemei kéken csillogtak.Sötét kéken...

Furcsa...esküdni mertem volna,hogy sötétbarna szemei vannak...
Kihasználva,hogy figyelmem másra terelődött,karjaival térdhajlatomhoz nyúlt majd egy egyszerű mozdulattal felemelt és ölbe kapott.

Lábaim automatikusan fonódtak dereka köré,kezeim pedig nyakát ölelték át.
-Na most foglak leteperni...cica...-mosolyodott el és nekinyomott a falnak.


A kellemetlen érzet következtében,hiszen a csapódásnak köszönhetően még közelebb kerültünk egymáshoz,egy halk nyögés hagyta el a számat.
-Kérlek ne...-suttogtam olyan halkan,hogy még önmagamban sem voltam biztos,hogy kimondtam.
Pár másodperc múlva megéreztem égő ajkait nyakamra tapasztva.
Kegyetlenül kikeltem önmagamból abban a pillanatban.A legjobban azt szégyellem,hogy piszkosul élveztem,de ezt inkább magamban tartom úgy... mindörökké.
Nyakamat belepte apró őrjítő csókokkal.Kezei egyre feljebb és feljebb vándorolt,amíg el nem érte fenekemet.
Nagy és erős kezeivel durván belemarkolt.
Ez volt az a löket ahol teljesen elvesztettem testem felett az irányítást...
Kezeim felcsúsztak gondosan beállított hajába és éreztem amint a nyakamat szívni kezdi.
Egy apróbbnál is apróbb sikoly hagyta el a számat,ami hatására éreztem,hogy Justin elmosolyodik.
Ezt még nagyon megfogom bánni...
-Justin mennünk kell!-hallatszott egy ideges hang a boxon kívül.
-Azonnal megyek.-engedett szabadon végre valahára.-Visszataszító mi?!-vigyorodott el és becsapta maga mögött az ajtót.


Döbbenten gondoltam vissza  a pár perccel ezelőtti eseményekre.
Hogy én mekkora egy idióta vagyok!

Hogy a fenébe engedhettem meg neki,hogy hozzám érjen egyáltalán.
Egy beképzelt kölyök aki szimplán túlbecsüli önmagát.Egy egoista,fennkélt barom!
Bár vonzó ez kétségtelen...

26 megjegyzés:

  1. Nagyon jo. :)) imadom.!!! Boldog Karacsonyt <3

    VálaszTörlés
  2. Szia! :)

    Nem hazudok ha azt, mondom hogy ez egy tökéletes karácsonyi ajándék a számomra! Ez a rész annyira jó lett, hogy szavakba sem tudom önteni.
    A másik dolog pedig az lenne, hogy eszembe jutott, hogy még régebben irtál a blogomra, és azt is írtad, hogu szóljak chat-en, ha lesz új rész. (Azóta el is felejtettem xd) Szóval nem tudom te meddig olvastad, de már a 16.résznél tartok. Ha van kedved és persze idöd, akkor nézz be! :D
    Én már kitettelek cserének, kiraksz te is engem?:3

    Imádlak, komolyan elég szarul kezdödött a karácsony reggelem és te jobbá tetted!:) köszi
    Aztán gyorssn hozd a kövi részt!
    Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok neked! :*
    Ui.: itt a blog: www.melissamartinezslife.blogspot.hu
    - Loren xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Természetesen kiraklak!Este felé megnézem a blogodat hogy hol is hagytam abba :D!! Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!

      Törlés
  3. Uhh hát ez k*rva jó lett :D istenem miért ott hagyod abba? :// olyan vaaagy...:D már nagyon várom a kövi részt siess :) <3

    VálaszTörlés
  4. Nagyon nagyon nagyon jo!
    Siess a kovetkezovel es nagyon boldog karacsonyt:)

    VálaszTörlés
  5. Szuper szuper joooo lett! Lehetne sűrűbben is rész!:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehetne de sajnos nincsen időm és januárig szerintem még kevesebb is lesz ://

      Törlés
  6. Nagyon jó lett!!! Gyorsan hozd a kövi részt, mert már nagyon várom.

    VálaszTörlés
  7. Rohadt jo lett.... gyors kovit lecci! :)

    VálaszTörlés
  8. hát ez nagyooon jóó lett *boldog karácsonyt*
    siesss kövi résszel :))

    VálaszTörlés
  9. k*rva jó:D csak rövid benne az izgalmas rész:(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kell ilyen bevezető feeleng is az elejére :)

      Törlés
  10. Aww nagyon jó!!!!! :) Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket!!! :*

    VálaszTörlés
  11. Ó jaaaj, hát ez valami hiperszonikusatommag hatalmas rész volt! :D komolyan, Justin és Lilly puszilkoztak! ÁÁ ez hatalmas volt! :DD tyúúúú, komolyan, " -Ne állj szóba vele!Keresd meg a barátaidat és húzzatok el innen,mielőtt még baj történne" baj?? ááá, már 100 változat lement a fejemben, hogy miért veszélyes a mi dögös Justinunk :D De majd ez is ki fog derülni, mint általában minden :D Boldog Karácsonyt és BULIZOS Szilvesztert kívánok neked! :DDNagyon jól ír drága! csak így tovább! Puszillak! <3:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ohh de édes :* Kellemes Ünnepeket! <3

      Törlés
  12. Siess a kövivel mind 2 blogon :')imádom ahogy írsz♡

    VálaszTörlés