2013. november 25., hétfő

2.fejezet~Sötétség!

Halálra fogom unni magamat...
A testnevelő tanár azt ajánlotta,hogy üljek fel a lelátóra,hiszen nem volt felszerelésem.
Mivel eszméletlenül jó idő volt,a többiek kimentek a foci pályára bemelegíteni.
Mennyire utálom az amerikai focit...mind nagyképű felkapott kis pojáca játssza. Tisztelet a kivételnek.
Az öltözőben bemutatkoztam az osztályomból a lányoknak.
Szinte,kivétel nélkül kedvesen köszöntöttek ami nagyon megnyugtatott.
Alice megmutatta,hogy a pálya melyik részében húzhatom meg magam a lelátón biztonságban,mert a fiúk általában élesen játszanak...

-Mit keres egy ilyen lány,egyedül egy lelátón?-jött egy rekedtes hang hátam mögül.

-Olvasok.-válaszoltam unottan az előttem álló Chris-nek.
Megígértem Alice-nek,hogy nem állok többet szóba vele.
-Miért vagy ennyire elutasító?-foglalt helyet mellettem.
-Nem ismerlek...
-És megszeretnél ismerni?
Igen!
-Nem.Nem szeretem a zűrzavaros embereket.
-Honnan veszed,hogy zűrzavaros vagyok?-nézett szórakozottan szemembe,amitől enyhe pír borította el az egész arcomat.
-Hallottam egy-két dolgot.-zártam be  könyvemet és táskám aljára csúsztattam.
-Honnan tudod,hogy ezeknek a pletykáknak van bármilyen igazság alapjuk is?
-Nem tudhatom...
-Chris,gyere már!-ordított az egyik csapat társa a pályáról.
-Csak gondolkodj rajta.
-Ugyan min?-kérdeztem értetlenkedve.
-Soha ne ítélj el egy embert,első ránézésre.Mindig ismerd meg azután ítélkezz.
-Filozófusnak készülsz?-néztem rá szórakozottan.
-Majd még találkozunk.
Intett és leszaladt,csapatához.
Megfogadtam Alice tanácsát és távolság tartó maradtam mindvégig,de szerintem semmi baj nincsen ezzel a fiúval,sőt kifejezetten jó társaság!

A pályán lévő beöltözött kék emberkék,gondolom az osztályom másik 'nemes' fele.

Feltehetőleg meccsezni akarnak de akár hogyan is számolom nincsenek elegen hozzá.
Esti program gyanánt sokat néztem hasonló mérkőzéseket apukámmal még régen..nagyon régen.
Mindig annak a csapatnak szurkoltam amelyik vesztésre állt.
Gondolat menetemből egy fül süketítő síp szó és az edző kiáltása rángatott ki.
-Hol van Bieber?-dülledtek ki nyakát behálózó erek.
-Nem tudjuk uram!-kántálták szinte egyszerre a fiúk.
Huhh...ez aztán a szigor.
-Chris,hol van az idióta haverod?
-Nem volt kedve lejönni.-rántott vállat egyszerűen.
-Nagyszerű jövő héten sors döntőt játsszunk erre nincsen csapat kapitányunk...Tíz perc futás!Számolom!Senki,még levegőért se merészeljen megállni.
Rohamos tempóban indultak meg a vöröses árnyalatú salak pályán.

Az óra végét jelző csengő megváltás volt,szinte mindenki számára.

-Milyen voltam?-ugrándozott mellettem Alice.
-Ügyesen futottál.-bólintottam.
-Nem is figyeltél igaz?!-nevetett.
-Olvastam.
-Ugyan,annak semmi értelme sincsen.Nézd meg inkább filmen!
-A könyv jobban átadja a fantáziák világát!-magyaráztam.
-Nekem mindegy.Nincs kedved suli után elmenni valahová?-csillant fel Alice szeme.
-A mai nap nem éppen tökéletes,de holnap szabad vagyok.Tudod a költözést még nem fejeztük be.-rántottam vállat.
-Szuper!Holnap is lesz egy hatalmas buli!Mehetnénk együtt.
-Nem igazán vagyok olyan bulis alkat.-húztam el szám sarkát.
-Hidd el,ha velem vagy sohasem fogsz unatkozni.-kacsintott rám amikor kitört belőlem a nevetés.
-Amúgy,most hová kellene mennünk?!
-Nem igazán ismerem az órarendet,de úgy hiszem matematika a következő állomás.
-Jajj.

-Osztály,szeretném bemutatni nektek legújabb növendékünket.Mrs Collins lenne szíves?!-húzta fel szemöldökeit riogatóan a matek tanár.

Mint időközben kiderült a matekot,fizikát és kémiát oktató tanár,nem más,mint az osztály főnököm,Miss.Hale!
Hátracsúsztattam székemet,majd egy béna biccentéssel üdvözöltem újdonsült ismerőseimet.
-Nagyon laza.-nevetett a mellettem lévő padban Alice.
-Most,hogy mindent tisztáztunk,be kell írnom a naplóba a hiányzókat. Carla,lenne szíves a neveket?
-Asszonyom kizárólag Jasmine és Justin nincsen itt.-makogta a két padsorral mögöttem ülő,szőke szemüveges lány.
-Elég volt!Most már tényleg beszélni fogok az apjával!-csattant fel idegesen a tanárnő.-Attól,hogy a polgár mester fia,még nem engedhet meg mindent magának!
-Dehogyisnem!-röhögött két srác a leghátsó padban.
Tekintetemet Alice-re fordítottam.
-Tényleg akármit megtehet.-nézett lesajnálóan maga elé.
-És ki tud valamit Jasmine,kisasszonyról.
-Tanárnő szerintem nem nehéz kitalálni,hogy hol van.-mosolyodott el perverzen a hátam mögött félig alvó(?) Chris.
-Nem vagyok rá,kíváncsi!A matematika sokkal fontosabb.Ha most nem tanuljátok meg rendesen,örök életetekre bánhatjátok!

-Arra van az ebédlő?-suttogtam a mellettem haladó Alice-nek.

-Az ebédlő az alagsorban van,ahogyan a szekrényeink is.
-Minek nekünk szekrény?
-Talán könyveknek?Vagy a kabátodnak?Mindjárt itt a tél nem hinném,hogy szívesen flangálnál egy szál kötött pulcsiban a mínuszokban.
-Még csak november van könyörgöm.Ha jól megfigyeled jobban süt a nap odakint,mint nyáron szokott.
Alice a folyosón végighúzódó ablakokat fürkészte.
A nap sugarai a dupla üvegen keresztül is égették bőrömet.
-Szerintem csak túldramatizálod.-rántott vállat jókedvűen,majd szökdelve leugrándozott a lépcsőn.
-Most hová is megyünk?-követtem eltökéltem.
-Ebédelni?!
-Rendben.

A szél szinte kimarta arcomat és erős bőr pírt hagyott maga után.

Tipikus...jellemző anyára,hogy késik.
Már fél órája a gimi előtti cső állványra borulva dekkoltam,amikor egy csapat foci cuccban lévő fiú szállingózott kifelé.
Tipikusan egy elkényeztetett ficsúrokból összeállított bagázsról volt szó.
Legnagyobb megdöbbenésemre egy ismerős arc lépett mellém.
-Nem is mondtad,hogy benne vagy a csapatban.-mondtam a mellettem vigyorgó göndörnek.
-Nem volt időm.Amúgy mire vársz?Hazavigyelek?-mutatott hátra kocsi kulcsával válla felett.
-Köszönöm anya jön értem.
-Látlak ma este?
-Mi van ma este?-néztem rá értetlenül.
-Ma van egy nagy buli a 'So Simple'-be,elvileg a hely hátborzongató és eddig senki nem,mert ott bulit tartani...bár azt is mondják a 'korához' képest jó állapotban van...
-Akkor kinek jutott eszébe,hogy szervezzen egyet?
-Természetesen Chris-nek.-rántott vállat.
-Engem nem hívtak meg.-vontam vállat.
-Senkit sem!-nevetett fel hangosan.-Ezeken,tizenegyediktől kezdve kötelező részt venni.
-Nem tudom...
-Hidd el jó lesz,ha akarod érted megyek.-vigyorodott el.
-Hiszen még én sem tudom,hogy hol lakok.-nevettem fel hitetlenkedve.
-Legyél kész 7-re!
-De Alice azt mondta,hogy..
-...hogy messzire kerüld el a feketéket?!Ezt mindenkinek elmondja de ettől függetlenül,tedd is azt!De a bulin Alice és én vigyázunk rád.-sandított oldalra ahol az utóbb említett személy vészesen igyekezett felénk.
-Hihetetlen,hogy ebben a nyamvadt épületben sehol sem lehet Cola-t találni!Itt meg mi történt?
-Csak azt egyeztetem,mikorra menjek Lily-ért este.-kapta elő telefonját Deamon.
-Hát szerintem fél nyolcra készen leszünk.-rántott vállat  Alice.
-Még nem is pakoltam ki rendesen.-szabadkoztam.
-Pompás,akkor fél nyolc!Alice csak rövidben jöhettek..-intett Deamon és egy pillanat alatt fel is szívódott.
-Nincsen kedvem sehová menni...-sóhajtottam lemondóan.
-Van még három óránk,hogy megjőjjön!
-Amúgy nem szorulok védelemre köszönöm,egy megszokott bulin maximum attól tudnátok megvédeni,hogy ne igyam le magam a sárga földig de ez a veszély nem áll fent,hiszen nem fogyasztok alkoholt!Soha,semmilyen körülmények között.
-Hidd el,nem ismered még rendesen ezt a várost...
-Ha csak nem vámpírok járkálnak esténként az utcákon és vérfarkasok ,akkor szerintem nincs mitől tartanom.-mosolyodtam el cinikusan.

Meglepődtem,hogy anyu meg sem szólalt azt illetően,hogy az első napomon már összeszedtem valami kábult barátot aki úgy pörög,hogy négy atombomba nem tudná leállítani.

-Köszönök mindent,Miss.Collins.-búcsúzkodott Alice nagyvonalúan.
-Nagyon szívesen édesem,érezzétek jól magatokat,bármikor szívesen látunk.
Meglepően egy hullámhosszon vannak...ha jobban belegondolok még baj is lehet ebből.
Szerencsére anya nem látta milyen típusú ruhát húztunk magunkra a kabáttól,mert ha látta volna még a mosdóig sem engedett volna el...
El sem hiszem,hogy képes voltam belemenni egy ekkora baromságba,hiszen holnap iskola és nem fejeztem be még a könyvem olvasását sem!
-Tisztázzunk valamit!-torpant meg Alice,rosszallóan fürkészve a lassan teljesen felemésztő sötétséget.-Az ilyen bulikon szigorúan tilos piálni,mert mindig kevernek valamit az italba.Ez nem csak ide igaz,hanem Beston létező összes szórakozó helyére!Chris-t,mint az iskola második legnagyobb emberét,mindenki tiszteli,szóval te ne tedd azt!-itt muszáj volt felnevetnem.-Kerüld el a kérdéseket,a magánéletedről és soha,de soha ne keveredj bele a játékokba!
-Mi az,hogy második?Akkor ki az első?-kíváncsiskodtam.
Hangos dudaszó rázta be az utcát,amint egy fekete BMW gördüldt elénk a felhajtóra.
-Szerintem arra magadtól is rájössz majd.-mondta szárazon felnevetve.
Deamon a kocsiban váltogatta a csatornákat a rádióban,amíg Aliccel bepattantunk.
Orromat megcsapta az eszméletlen,émejítő erdei menta illata.
-Készen álltok egy vérfagyaszó,őrületes bulira amit szinte ezer százalékosan meg fogtok bánni?-fordult hátra Deamon.
-Igen!
-Nem igazán...
-Biztos vagyok benne Ly,hogy tetszeni fog.
'Ly' ez meg miféle becenév?!
-Essünk túl rajta minél hamarabb

Nagyjából tíz perc elteltével egy igen modern ház előtt álltunk meg.Az emberek felettébb jól érezték magukat az épületből kiszűrődő zene hallatán.Csupán feltételezni merem,hogy a környéken tartózkodók mindegyike egy gimnáziumba jár.Mivelhogy életemben nem jártam a városban és az iskolába járó fiataloknak egy kisebb töredékét láttam csak,szimplán gondolom,hogy egy sulin osztozik mindenki.

-Deamon!-hallottam egy rekedtes férfi hangot mögülünk.
-Nate!-kiáltja boldogan az imént megszólított srác.-Nate,had mutassam be Lily-t,Lily ő itt Nate,a csapat 'csatárja', vagy valami olyasmi.
-Hallottam,hogy jó a csaj de,hogy ennyire?!-suttogta egy pimasz vigyor kíséretében Nate,Deamon fülébe.
-Kitől hallottad?-kérdezett vissza a fiú.
-Reggel óta az egész suli róla beszél és elindultak a fogadások,hogy Jasmine hogyan fogja szétráncigálni.-hördült föl ami azt bizonyította,hogy régen túl van már pár darab felesen.
Próbáltam az éppen nekem magyarázó Alicere figyelni,kisebb nagyobb sikerrel.
-Menjünk fel a galériára,innen nem látni semmit.
Nem ellenkeztem,kicsit nekem is nagy volt a tömeg.
A lakkozott lépcsőn a cipőm sarka keservesen kereste a stabil helyet,de nem találta.Ennek következtében néha megcsusszantam.

A galéria teteje szinte üres volt,mert mindenki lent ugrándozott vadállat módjára.

Szinte az egész helységet be lehetett látni.
A 'játéksarokban' megpillantottam Deamon-t amint egymás után dönti le a feleseket.
-Hogy jutunk majd haza?-dermedek le.
-Nyugi,van nálam pénz hívunk taxit.-veregetett vállba Alice.
Ez megnyugtatott,egy gonddal kevesebb.
Láttam Alice-en,hogy nagyon kívánkozik bevetni magát a tömegbe,sóvárgó pillantása elárulta.
-Nyugodtan menj!Én elleszek.
-Biztos vagy benne?-pillantott rám mesébe illő zöld szemeivel.
-Egészen biztos!
Azzal magamra maradtam.

Cigi és füves cigi átható szaga keveredett a levegőben.Enyhén megszédültem amikor egy lökettel kivágódott a bejárati ajtó és megérkeztek a 'házigazdák'.

Nem volt nehéz megkülönböztetni őket a 'pórnéptől'.
Mindegyik egy fekete cső szárú bőr nadrágot egy bőr dzsekit és egy világító kék sport cipőt viselt.Azt hiszem Supra...Emellett kivétel nélkül mindegyikük viselt egy sötétített lencséjű napszemüveget is.Hiszen érthető...végül is nincsen sötét,csak a cipőm orráig nem látok el!
Ezek vagy nagyon jól bebasztak,vagy pedig itt ez a szokás.

Hirtelen rám tört egy köhögő roham.

Nem is néztem merre megyek csak elindultam
egy másik lépcsőn ami reményeim szerint kivezet erről az istenverte helyről.
A lábam ismételten megcsúszott,de most  éreztem,hogy a talaj is kimegy alólam.
A fejem egy vas ajtónak csapódik és a megmaradt energiám is köddé válik.
Ez az én formám...
A köhögésem egyre fokozatosabban növekedett.
A mai világban nem éri meg semmire vagy senkire várni így pár perc elteltével nem túl nőies mozdulatokkal feltápászkodtam és kilöktem az ajtót.
Nyugodtan pásztáztam,hogy csak öt lépcsőfokot estem,volt már rosszabb is...

A friss levegő szinte kimarta az arcomat.

Az épület hátánál állok az erdő szélénél.
Érzem amint a büdös cigaretta füstje,távozik tüdőmből és helyet enged a tiszta oxigénnek.
Nagyjából negyed órát járkáltam már fel-alá ,amikor mintha az erdő felől egy elhaló sikolyt hallottam volna.
Oké,biztosan csak képzeltem,végül is bárki sikítozhat jókedvéből az erdő egyik leghátborzongatóbb részénél.Vagy nem?!
És ha baja esik?Nem bocsátanám meg magamnak,hogy nem segítettem valakinek pedig alkalmam volt rá!
Az adrenalintól túlszárnyalva rohantam a ködös éjszakába nem törődve semmivel.
Biztosan csak hallucináltam,hiszen itt nincsen senki!
Egy kissé árnyékos helyen meghúztam magam pihenés gyanánt.
Mintha,esőcseppek hullottak volna csupasz vállaimra,ami valljuk be kissé lehetetlen hiszen az időjárás jelentésben azt mondták,hogy kifejezetten száraz napok várhatóak...
Abban a pillanatban felnéztem a sűrű lombok sokaságára és megpillantottam egy lányt,melynek nyakára egy poshadt szürkés kötél volt erősítve..
Az arca ezernyi vágás,lábai megcsonkítva lógtak.
A kötél gondosan nyakára tekerve tartotta,ég és föld között.
Túlságosan kidolgozott volt öngyilkosságnak.
Ezt a lányt meggyilkolták...

A lábaim magam alá rogytak,a lélegzetem elakadt,sikítani akartam de egy kéz befogta számat.

-Shhh..-suttogta egy hang hátam mögül.-Meg ne mozdulj!
Még a gondolataim is megfagytak a mély férfi hangtól melynek csuklóján ott virított a fekete ékszer.
Mielőtt reagálhattam volna a lombok közül előugrott valami.
Valami,sötét mégis ragyogó,valami veszélyes mégis szelíd...
'Megmentőm' berántott az egyik bokor tövébe és magához szorított.
Orromat megcsapta az émelyítő drága férfi kölni illata.
-Ne mozdulj,ha élni akarsz még!-suttogta fülembe amitől teljesen libabőrös lettem.
Az a valami térdre ereszkedett,mint egy kutya és a földet szaglászta mintha nyomok után kutatna.

Hirtelen felkapta a fejét és egy lökettel elrugaszkodva felugrott a lányért,akinek holtteste mozdulatlanul hullott a mocskos földre.

Riadtan mélyesztettem körmeimet az éppen átfogó izmos karba.
Az az 'izé' zsákmányát megragadva pillanatok alatt felszívódott...
Még mindig döbbenten meredtem magam elé.
Csak arra eszméltem föl,hogy egyedül állok az egész rengetek közepén.
Felindulásból,nem törődve semmivel rohanni kezdtem!
Nem hittem volna,hogy ennyire fogok örülni annak a bizonyos épületnek valaha is...
Bűntudatom volt,hogy nem tudtam megköszönni annak az embernek aki mondhatni megmentette az életemet,de abban a pillanatban semmit nem szerettem volna annál jobban, minthogy otthon bezárkózzak a szobámba és örökre elfelejtsem azt amit pár perce láttam!






22 megjegyzés:

  1. ÁÁÁ *___* Egyszerűen imádom! <3 Az írásod valami fantasztikus...nagyon jól írsz! :) Siess a következő résszel! :)

    VálaszTörlés
  2. Te jóóó ég! *-* E-ezt nem hiszem el! Hát ez ******** rohadék jóóó lett!
    Hát most nem mondtam újat, ugye?:DD Hát én kész vagyok...egyébként azon gondolkodok, hogy esetleg, talán az a fekete karkötös csávó Justin vagy Chris lehetett...Na mindegy ez csak egy gondolat tőlem:DD
    Ja meg...nagy hülyeség ha nekem elősször egy vérfarkas jutott eszembe?xdd Igen...ez is csak én lehetek...
    Na minedegy...teljesen eltértem a témátólxdd
    Akkor most kefejtem a kedvenc részem és amit nem igazán értettem...:
    Szóval...egyértelmüen az a rész tetszett amikor kiment és az a hátborzongató sikoly meg minden, az...eszméletlen volt!:DD Meg az az akció, hogy a csaj, a karkötő, a férfi kölnis gyerek (xdd)...Tehát azok részek nagyon jók voltak...mint ha én is ott lettem volna...de komolyan:DD
    Aztán nem igazán értettem, hogy a galériáról hova is megy meg, hogy milyen lépcsőn, hova üti be a fejét...<--ez még nem igazán állt összexdd
    Na csak ennyi:)) Ja nem...még van valami:
    Siess kövivel:oo
    xx
    ~Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. -valahogy azt szerettem volna leírni,hogy lefut a lőpcsón a hátsó kijáratig majd elbotlik az utolsó pár fokon és legurul:D

      Törlés
  3. Ez valami fenomenális rész volt :) Nagyon gyorsan hozd a kövi részt!!!!!! !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálkozom jelenleg ugy vagyok beállitva,hogy kát hetente hozok uj részt mert van egy másik blogom is :((

      Törlés
  4. uuuuuu, ez nagyon jo lett! Mar most megszerettem Chris karakteret,ne kerdezd miert!xd
    Nagyon izgalmas resz lett, kivancsi vagyok mi lehet az a leny. Lily megmentojerol,pedig annyit, hogy van egy sejtesem, hogy Justin volt az...esetleg Chris. De en biztosabbra mondanam Justint, hiszen Chris bement az epuletbe. Bar nem tudom xD
    Az a lenyeg, hogu kiraly lett ez a resz, bar ezzel szerintem nrm mondtam ujat. Siess a kövivel es remelem hamarosan lesz uj resz a WAD-ban is. Nagyon varom mindkettot! *.* :)
    - Loren xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A WAD-ba most hétvégén várható uj rész,mert a részeket felválltva hozom :)

      Törlés
  5. atyaúr nagyon jó lett úristen lily megmentője szerintem Justin lesz nem tudom miért de szerintem igen :) imádom :) gyorsan kövit :$

    VálaszTörlés
  6. Azta ez durva :oo nagyon kíváncsi vagyok,hogy mi az az "izé".várom a következő részt,ráadásul tök jól írsz is király:DDD!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem tetszeni fog továbbra is :) a kövit jövő hétvégén hozom csak :(

      Törlés
  7. Atya Ég ..imádom ♥
    Fantasztikusan írsz és annyira frappáns a cselekmény ..a hihetetlenből hihetöt csinálsz és ez irigylésre méltó.^_^
    Sikerült megijesztened ezzel a gyilkosságos résszel de ettől függetlenül alig várom már a következő részt ;)
    100% hogy Justin volt a megmentője ..kérlek siees a kövivel -_- ..
    Imádlak..puszií -Eli-

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kööszööönöööm nagyon aranyos vagy :)))))) Imádok ilyen komikat olvasniii :) Egyszerűen feldobja a napjaimat :) Tényleg semmi nem biztios a történettel kapcsolatban.Minden részletet én taláok ki és lehető legjobban kiforgatom :D

      Törlés
  8. OH MY GOD *-*
    Na, még egy blog, amit olvashatok :D Imádom :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kööszi :DD remélem tetszeni fog de egyszer itt egyszer pedig a másik blogomban lesznek részek :)

      Törlés
  9. Atya Gatya a Gatyában! Ez valami leírhatatlanul, elmondhatatlanul, Kikúrt, fenomenálisan kurva jó rész volt! bocsánat a kifejezésért, de húú, szó szerint a blogod hatása alatt vagyok! Teljesen beleéltem magam, bár ez a te történetednél nem újdonság, mert imádom mind a két blogod! :3 És áhww, Szerintem van sejtés, hogy ki lehetett az az édes megmentő *.* Még az én szívem is kiesett a helyéről, amikor meglátta a lányt. Áww! Komolyan tiszta esztázisba estem xddd :D Nya, kurva jó a blogod, mint a másik is! :3 És ajánlom, hogy hamar hozd a következő részt, mert nem fogom tudni magam itt türtőztetni! Nagyon jóó R! :* Siess a következővel, baba! <3

    P.S: Látom, hogy cserét is válalsz--> Itt az én bogom is http://darkshadowjustinbieber.blogspot.hu/

    Húha, kedvenc lettél, szóval készülj fel, hogy ezentúl mindig komizni fogok! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nem ujdonság ha azt mondom te vagy az egyik kedvenc olvasóm!Pont ebben a pillanatban tettem ki az új részt olvasd el remélem az is elnyeri a tetszésedet! ;) Köszönöm szépen A csere természetesen mehet!!! <33

      Törlés