2013. november 10., vasárnap

1.fejezet~Új suli,új emberek!

Egy költözés lehet szórakoztató ám lehet egy kín szenvedés is.
Nekem azt hiszem megmerem kockáztatni,hogy az utóbbi jutott.
Enyhén ideges voltam,mikor a könyves polcot amit az új szobám északi részébe építettek fel,nagyjából negyedszerre sikerült átrendeznem.
Szeretem ha az életem valami féle rendszeressé szerint épül fel.Ebben az esetben a skandináv krimiimet nem pakolom az ifjúsági regényeim mellé.
Ez most szinte biztosra veszem úgy hangzott,mintha egy könyv moly lennék,pedig ez nem így van!
Szeretek olvasni,mert szerintem eszméletlen érdekes,hogy némely költő vagy író milyen szemszögből látja a világot.
-Lil,gyere enni vacsora!-kiáltott hangosan anyu.
Uram atyám mennyire elszaladt az idő!
Pontosan emlékszem,hogy csak 'pár' porosodott kartondobozt szerettem volna még kipakolni.
-Azonnal megyek!
Könyveimet félredobva rohantam le a lépcsőn és a konyha parkettáján végigcsúszva szinte 10 pontos érkezéssel futottam be.
-Várom már mikor fogod kitörni egyszer is a nyakad...-sóhajtozott anyu.
-Ezért írtad ki óriási betűkkel a hűtőre a mentők számát?-túrtam villámmal a tányéromon lévő a brokkoliba aminek inkább karfiol kinézete volt.
Bárcsak tudnám mi a különbség a kettő között...
-Nem mindig tudlak szemmel tartani,édesem...
-Tudom,tudom...anya vagy már ezerszer elmondtad!
-Mit vártál,hiszen az anyád vagyok!
-Oké,vegyük úgy,hogy nem szóltam.-hagytam fel a témával.
-És,várod már az iskolát?
-Anya...ez meg miféle kérdés?
-Szóval félsz...
-Nem félek!De te is tudod,hogy sehol sem szeretik az újakat.-rántottam vállat majd további jó étvágyat kívánva,elmentem lefeküdni,hiszen holnap minden erőmre szükségem lesz.
Szerintem a világon az egyik legnehezebb dolog az iskola váltás.Új környezet,új emberek,új szabályok,új szokások.
Hiszen ahány ház,annyi szokás...
Nem tudom,mire számíthatnék hiszen nem  voltam a házunkon kívül más helyen a városban.Ami azt illeti azt sem tudom,hogy egyáltalán hol lakom...de nem aggódom,hiszen lesz elég időm megtanulni.
-Lily,el fogsz késni!
Nem értem mire ez a nagy szülői aggodalom,hiszen CSAK az iskoláról beszélünk az istenért.
Sosem voltam az a 'melléjáró' típusú vadóc csaj,aki attól érzi magát valakinek,ha áthágja a szabályokat
Néha képes voltam szimplán azért lemondani egy bulit,mert nem volt máskor időm befejezni a könyvemet.
De volt olyan időszakom amikor állandóan az izzadt emberek között ugráltam naphosszakat..Hát igen,arra az időszakomra nem igen vagyok túlságosan büszke.
-Azt,hittem már sosem készülsz el.-sóhajtozott anyu.
-Mondtam,hogy ne  stresszed magad.
-Szeretnéd,ha bekísérnélek?
-Azt hiszem már elmúltam 18 éves,így nem lesz rá szükségem.
-Nézd szívem,teljesen érthető ha izgulsz,ne szégyelld magad emiatt.
-Jó anya megértettem,csak induljunk már el,mert tényleg el fogok késni.
A kocsi lefékezett egy magas jellemtelen szürke épületnél.
-Igazán nem gondoltad meg magad?!
-100%-osan biztos vagyok,hogy boldogulok egyedül,de azért köszönöm.-csuktam be a kocsi ajtót,majd egy nagy sóhaj kíséretében nekilódultam.
Az osztály termekbe csak úgy özönlöttek be a diákok.
Nagyjából minden stílusú emberrel találkoztam abban az öt percben a folyosón.Van itt raszta,emo,gót,..stb.
Nagy nehezen elkászálódtam az irodáig ahol aranyosan köszöntöttek és útbaigazítottak,hogy leghamarabb kémia órára tudok bemenni a '114-es terembe.Hurrá...

-Lily Collins?-hallottam a nevemet hátam mögül.

-Igen?
-Na végre,hogy megtaláltalak!El sem hinnéd mennyit kutattam utánad.-mosolygott rám egy számomra totálisan ismeretlen lány.-A nevem Alice,az osztálytársad vagyok.Engem jelöltek ki arra a feladatra,hogy vezesselek körbe az iskolába,ha nem bánod.
-Ö..köszönöm. Lily vagyok.-nyújtottam a kezemet,mert mégis csak első találkozás vagy micsoda...
Legnagyobb meglepetésemre Alice mit sem törődve az ismeretséggel,fogta magát és majdnem ledöntött a lábamról olyan lendülettel a nyakamba ugrott.
-Valahogy előre érzem,hogy nagyon de nagyon jóban leszünk.-mosolygott.-De gyere,sietnünk kell szimplán egy órát kaptunk mindenre,vagyis lóghatunk kémiáról és tesire be kell érnünk,Vagyis csak nemek,hiszen neked még elnézik,de mindegy is...kezdjük az elején!-ragadta meg a csuklómat és maga után húzva szeltük át a mostanra már teljesen kihalt folyosót.

Elképesztő sebességgel haladtunk.Természetesen a termekbe nem mentünk be,mert hiszen az óra folytak,de jó pár érdekesnek mondható helyet fedeztem fel.

Idő közben teljesen feloldódtam Alice,mellett hiszen ő is olyan hihetetlenül kedves és aranyos volt velem az első pillanattól kezdve így én sem láttam akadályát a feszültségre.
-Na,hogy tetszett?-fordult izgatottan felém,mikor visszaértünk a kiindulási pontunkra.
-Szép...amennyire egy iskola mondható szép.-ingattam fejemet.
-Pompás!És maradt 5 percünk a csarnokhoz...
Sajnos nem tudta befejezni mondandóját,mert az egész épületet egy fülsiketítő harkály károgására emlékeztető hang rázta meg.
-Mi ez a szentségtelen zaj?
-Ez csak a csengő!
Legalább ötven ember lódult ki a folyosóra egyszerre.Mindegyik arcán egy pillanatra eltűnt a boldogság,mikor átlépték a küszöböt.
-Lily indulnunk kéne...tényleg,hidd el nagy baj lesz ebből...-próbált maga után vonszolni új 'barátnőm'.
-Hová siet mindenki?-kérdeztem szerintem inkább magamtól.
Az előző iskolámban csak akkor haladta meg akárki a 10 km/h ,ha nem volt sor a büfében.
-Biztosan dolgunk van...de gyere gyorsan.-sürgetett Alice.
Eléggé érdekelt,hogy mindenki miért ilyen feszült.Szinte fel sem mertek nézni.Ennyire szigorúak itt a tanárok,vagy az igazgató?Esetleg be van minden kamerázva?
-Itt vannak kamerák?
-Persze,hogy nincsenek hiszen az személyi sértés lenne.Majdnem el is felejtettem mondani!Soha semmilyen körülmények között ne állj szóba olyan fiúval vagy esetleg lánnyal akinek egy fekete karkötő van a csuklóján.-komolyodott el.
Szinte megijesztett.Nem tényleg megijedtem.
Volt valami Alice hangjában amitől frászt kaptam,mintha a félelem halvány szikrája rá is telepedett volna arcára.
-Természetesen.-mosolyogtam vissza talán először rá,hogy megnyugtassam megfogadom tanácsait.
-Akkor menjünk inkább tesire,mielőtt...
-Alice!-hallatszott a messzi távolból.
-...mielőtt,baj történne.-fejezte be a mondatot tehetetlenül.
-Fel bírod fogni mennyire szar egyedül értelmesként maradni az osztályban?-közeledett egy göndör hajú fiú felénk idegesen.-Pardon,ön  kicsoda?-ért mellénk és megajándékozott smaragdzöld tekintetével.
-Én..-dadogtam.
-Deamon ő itt Lily,Lily ez a barom a legjobb barátom Deamon.

A következő pillanatban éreztem,hogy Deamon tekintete szinte tetőtől talpig végigmér,kissé elidőzve pár testrészemen.

-Perverz,hagyd legalább egy napig szegény lányt!-csapott nevetve Alice,Deamon vállába.
Nagy nehezen elindultunk a torna termek vagyis inkább csarnokok felé.
-És honnan jöttél?-kérdezte Deamon vigyorogva.
-Los Angeles-i vagyok...
- A fényűzésből a moslékba?Tényleg átgondoltad ezt?-nevetett Deamon.
-Igazából anyu akart elköltözni...-halkultam el kissé,mert annyira még nem éreztem közelinek egyikőjüket sem,hogy alig két óra ismeretség után simán kiteregessem a családi életemet.
Szerencsére nem kérdeztek nagyon sűrűn.Pár perc elteltével szinte úgy beszélgettek mintha ott sem lennék,ami kicsit kellemetlen volt számomra.
Folyamatosan valamilyen srácot ócsároltak aki elvileg megint kiverte a balhét kémián.

Tudom,hogy az újakat úgy szokták bámulni,mint a leprásokat,de ez az iskola valahogy azt érezteti velem,hogy az is vagyok.

Most átgondolva,mégis csak visszamennék a régi sulimba...
Szinte nem lehetett olyan helyet látni ahol ne lenne legalább egy darab lélek!
Persze minél többen vannak egy helységben annál nagyobb az esély arra,hogy csúnyán neki mész valakinek.
-Annyira sajnálom...én nem...-kezdtem azonnal mentegetőzni.
-Semmi gond!-mosolyodott el áldozatom.
-Lily!-hallottam távolról Alice kiáltását.
-Sajnálom mennem kell és még egyszer tényleg sajnálom,hogy majdnem kigáncsoltalak.
-Várj!-kiáltott utánam rekedtes hangján.-Mi a neved?
-Lily,Lily Collins...most jöttem.-tűrtem egyik kusza tincsemet fülem mögé,ami idő közben kibújt lófarkamból.
-Chris vagyok!-nyújtotta kezét.
Gondolkodás nélkül viszonoztam ám amint jobban szemügyre vettem,valami kikandikált a pulcsija alól. 
Egy fekete karkötő.
Mielőtt még közelebbről tanulmányozhattam volna a tárgyat,két erős kezet éreztem felső karomon.
-Chris!-'köszönt' Alice lesajnálóan és szinte maga mögé rántott.
Mondanom sem kell,hogy az egész folyosó szinte megállt és a mi kis akciónkat figyelte.
-Alice,micsoda meglepetés.-'köszönt' Chris is ugyan akkora undorral a hangjában.-Örültem Lily,majd még találkozunk!-kacsintott egyet.
Alice-nek a szemei majdnem vérben forogtak,ahogy nézte az egyre jobban távolodó fiú alakját.
-Nem megmondtam neked,hogy kerüld el a fekete karkötősöket?-kiabált rám amitől nem kissé megszeppentem.
-Miért kellene annyira félnem tőlük hiszen ugyan olyan ember,mint én?-néztem rá kerek szemekkel.
-Talán azért,mert...-kezdett bele de hirtelen elhallgatott -Mindegy legközelebb figyelj jobban.Az a szerencse,hogy Chrissel találkoztál csak és,hogy egyedül volt.
-Miért?Vannak ijesztőbb lények,mint ő?-néztem Alice-re most már inkább szórakozottan.
-Nem is hinnéd mennyi!-vigyorodott el sejtelmesen.

16 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jo :O Oszinten nem gondoltam volna h ezt a fekete karkotos dolgod valositod meg. Azt gondoltam... Oszinten szolva nem gondoltam semmit. Csak annyit hogy azt gondoltam h valami ver farkad vagy vampir vagy ne adj isten valami varazslo lesz benne. Tudod mit? Minden blogod es ez is tokeletes!! Olyan bogarat telepitett a sztori az agyamba h szerintem ez az egyik kedvenc tortenetem lesz. Vagy mar az! Sok puszi: Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök,hogy tetszik.A történet még nagyon de tényleg nagyon az elején van,így nem csodálom ha egy picit unalmas letta az első fejezet.Hiszen mikor nem az?! :DDD Sietek a következővel remélem olvasol tovább :))

      Törlés
  2. Szia:) Nagyon tetszik a tortenet, ez is olyan tokeletesen van felepitve es megfogalmazva, mint a What a Dick. Szerintem ez is a kedvenc blogjaim koze fog tartozni. Varom a kovi reszt!:)x
    - Lorenxx

    VálaszTörlés
  3. Aztaaa *o* Ez rohadt jóóó...na nem mintha nem szeretném a másik blogod, de ez télleg nagyon felkeltette az érdeklődésemet...Nagyon tudom szeretni a sejtelmes storykat. Azok olyan, nem is tudom, érdekesek (?). Nem tudom mi a legmegfelelőbb szó ráxdd A lényeg, hogy nagyon jóóó és már nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra:)) Siess a második résszel...KIVÁNCS vagyok:33
    Love ya
    ~Lisa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kösziiike aranyos vagy :))) Sietekk :**

      Törlés
  4. nagyonn siess a kövivel!!!!!Nagyon jó lett!:)

    VálaszTörlés
  5. Basszus nagyon jo lett! Szerintem nem lett unalmas!! Gyors kovit lecci! :D

    VálaszTörlés
  6. Jaaaj de rohadt jo, ez is! Akarmilyen blogot irsz az csak ko lehet! Koviiit gyorsaaan! WADben is siess! Rohadt jook!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ide még irom a WAD-ba nemsokára teszem :))

      Törlés
  7. Huu kiváncsi vagyok nagyon a történetre! siess! :DDD

    VálaszTörlés